A férfisátor arról szól, hogy miért kellene beavatnunk a fiainkat.

A férfisátrat 1998-ban hoztuk létre. A társaság szellemi atyja Zöldy Pál volt, aki hirtelen úgy találta, nem tud mit átadni a fiának, aki akkor lett 18 éves. Nincs apai, férfiúi 'trónja'. Az alapító tagok azokból a barátaiból váltak, akik akkoriban elvonultak vele, először 'disputákra' , hogy megvitassák ezt a helyzetet. Ahol is kiderült, mindez közösen mindegyiküket sújtja. Ezeket az elvonulásokat különféle témakörökre fókuszáltan szervezték: A 'csapathoz tartozás', a 'munka', a 'nők' (anyánk és feleségünk), 'apáink és apasebeink', a 'virtus'. A nevük: Boros András, Bella Gábor, Lisztes Gábor, Szabó Ferenc, Szabaolcs Pál, Tóth Avanti Péter, Zöldy András és még mintegy harmincan.
Később csatlakoztak hozzájuk fiatalabbak is, mint például Barlay Tamás, Kiss Székely Zsolt. Aztán nem Budapestről is csatlakoztak olyanok, akik felismerték hogy nekik is hasonló gondjaik vannak, Tapolcáról, Hódmezővásárhelyről és Szegedről.
Lenyűgözött minket néhány olyan eszköz, mely sokat tanított a régi idők férfijairól. A karikás ostor, az íjászat (Kassay Lajos) a magyar táncok és dalok, a dobok. Azóta az íjat, az ostort és az ütőhangszereket rendszeresen használjuk összejöveteleinken, gyakran éneklünk és táncolunk együtt. Felvettük a kapcsolatot a német nyelvterületen működő 'Mennenarbeit' csoportokkal is, és 2000-ben részt vettünk egy 'izzasztókunyhó' szertartásukon. 2001-ben odáig jutottunk, hogy meghívhattuk Richard Rohrt, a probléma amerikai 'nagy öregjét', aki már több 'beavatási szertartást' is szervezett New Mexicoban és Németországban is, hogy jöjjön el közénk.